Még mindig ölnek: tömegpusztító betegségek a fejlődő világban

Emlékeztetőül:

A Millenniumi Fejlesztési Célok 6-os számú ún. végcélja: Leküzdeni a HIV/AIDS vírust, a maláriát és más betegségeket.
A 6/A ún. Célpont: 2015-ig megállítani a HIV/AIDS terjedését.
6/B Célpont: 2010-ig általános hozzáférést biztosítani a HIV/AIDS gyógymódjaihoz mindazoknak, akiknek szüksége van rá.
6/C Célpont: 2015-ig megállítani és visszájára fordítani a malária és más nagyobb betegségek előfordulását.

Kevesebb, de még mindig sok

2008-as adatok szerint világszerte 30%-kal csökkent az új HIV-fertőzöttek száma: az 1996-os becslések szerinti 3,5 millióról összesen 2,7 millióra. Ez a figyelemreméltó eredmény annak köszönhető, hogy az évi új fertőzések száma bizonyos ázsiai, latin-amerikai és afrikai országokban csökkent. Eközben azonban továbbra is nő a fertőzések száma Kelet-Európában és Közép Ázsiában. Ezekben a régiókban az esetek száma 2001 óta majdnem megduplázódott:a HIV-fertőzöttek száma 630,000 1.6 millióra nőtt - épp nebben az évben írták alá az ENSZ HIV/AIDS-el foglalkozó nyilatkozatát (United Nations Declaration of Commitment on HIV/AIDS). Úgy tűnik, az AIDS-szel kapcsolatos halálozások száma 2005-ben érte el csúcspontját (2,2 millió). Ez a szám 2008-ra 2 millióra csökkent. Ez részben annak köszönhető, hogy a szegényebb országokban javult a kezelésekhez való hozzáférés. 2008 decemberére a közép és alacsony bevételekkel rendelkező államok felnőtt- és gyermekkorú lakosai közül antiretrovírusos (ARV) kezelésre szorulók mintegy 42%-a (közel 4 millió ember) kapott kezelést. 2003-ban arányuk 7%-os volt.

Annak ellenére, hogy az új fertőzések száma csökkenő tendenciát mutat, a HIV-fertőzöttek száma világszinten továbbra is nő - elsősorban azért, mert a kezelésben részesülő fertőzöttek immáron tovább élnek. A 2008-as becslések szerint a HIV-fertőzöttek száma 33 millió.
A legsúlyosabban érintett terület továbbra is Afrika szub-szaharai régiója. Az új fertőzések több mint egy harmada ebben a térségben történik, itt él a HIV-vel fertőzöttek 67%-a.
Világszerte a HIV-fertőzöttek fele nő. A nemek közötti egyenlőtlenség továbbra is fokozottan veszélyezteti a nőket, akik gyakran még mindig nincsenek abban a helyzetben, hogy kellően védekezzenek a HIV-fertőzés ellen.

Kevesen tudják

A HIV-fertőzéssel és ennek elkerülésével kapcsolatos információk csak lassan terjednek a fiatalok körében. A legtöbb országban az ezzel kapcsolatos tájékozottság még mindig nagyon alacsony szinten van, jóval alacsonyabban, mint amit HIV/AIDS-el foglalkozó ENSZ Különbizottság célul tűzött ki, nevezetesen, hogy 2010-re a világ közvéleményének 95%-a megfelelő tudással rendelkezzen a HIV-fertőzésről. A fejlődő világ országaiban, átlagban a fiatal (15-24 éves) férfiak 31, a nők mindösszesen 19 %-a rendelkezik alapos ismeretekkel a HIV-fertőzést illetően. Pedig a legtöbben az oktatásban látják az AIDS leküzdésének kulcsát. Kellő (szexuális) oktatás nélkül - különösen a fiatal lányok esetében - lehetetlen megváltoztatni azokat az attitűdöket, amelyek hozzájárulnak az AIDS terjedéséhez.

Félig tele, félig üres

Öt év alatt a szegényebb országokban az antiretrovírusos kezelések száma megtízszereződött, s ez eredményezte az AIDS elhalálozások számában bekövetkező első csökkenést az 1980-as évekbeli felfedezés óta. 2007 végére a fejlődő világban immáron 3 millió embert fér hozzá az antiretrovírusos kezelésekhez, ami 47 %-kal több mint egy évvel korábban. Azonban minden egyes kezelt emberre 3 újabb HIV-fertőzött jut. S a fertőzöttek 69 %-a még mindig nem jutott hozzá a megfelelő gyógyszeres kezeléshez. 2007-ben a HIV-pozitív anyák mindössze 33 %-a kapott olyan kezelést, ami megakadályozza, hogy ne adják tovább a betegséget a születendő gyermekeiknek.
Regionális szinten a legnagyobb előrelépés Szub-szaharai Afrikában történt. Itt a 2004-es 10%-hoz képest 2008-ban már a HIV-vel fertőzött nők 45%-a kapott antiretrovírusos gyógyszereket - ám 55% továbbra is kezelés nélkül maradt!

Malária: Továbbra is öl

A legutóbbi (2008-as) WHO adatok szerint, a malária még mindig közel egy millió ember haláláért felelős évente. Az esetek 95%-a Szub-szaharai Afrikában fordul elő, s az áldozatok többségükben továbbra is 5 év alatti gyermekek. A malária még mindig a szegénység betegsége, ami a legelmaradottabb régiókat sújtja a leginkább.
A 2008-ban elindított malária ellenes globális akcióterv (Roll Back Malaria Global Action Plan) azt az ambiciózus célt tűzte ki, hogy 2010-ig elérjék azt az állapotot, amelyben a világ összes maláriás esetét kezelni tudják. A kidolgozók szerint az erre fordított források 2004 óta megnégyszereződtek, és immáron elérik az 1 milliárd dollárt, ám további forrásokra van szükség.
2008-ban az afrikai háztartások 31%-a rendelkezett maláriát terjesztő rovarokat ölő szerrel kezelt moszkitóhálókkal. Ez 14 százalékpontos javulás a 2006-os arányokhoz képest, és jelentős előrelépés a 2000-es év szintjéhez képest. Ám a kezelések hozzáférhetősége még mindig alacsony szinten áll. A nem rég bevezetett új programok azonban eredményesnek tűnnek, és az olyan országokban, ahol mód van legalább évi két beavatkozásra (Eritrea, Ruanda, Sao Tome és Principe, Tanzánia) több mint 50 %-kal csökkent a halált okozó maláriás esetek száma.

TBC: csökken, miközben nő

Világszinten a TBC (tuberkulózis) növekedése 2004-ben megállt. Bár az előfordulási gyakoriság azóta is mindenhol csökkenő tendenciát mutat, ám ez nem olyan mértékű, hogy kompenzálja a népességnövekedést, éppen ezért az új megbetegedések abszolút száma még mindig növekszik.
A betegség 55 %-át Ázsiában, 31 %-át Afrikában regisztrálták.

A TBC előfordulása (azaz az esetek száma 100 000 emberre vetítve) globális szinten csökken ugyan, de közel nem abban az ütemben és mértékben melyet a Millenniumi Fejlesztési Célok előírnak (nevezetesen, hogy 2015-re megállítsák a TBC-t). Ennek legfőbb oka, hogy Szub-szaharai Afrikában még mindig, a FÁK országokban pedig újonnan emelkedik a TBC-s megbetegedések száma. 2007-ben világszinten 13.7 millió TBC-s beteget regisztráltak. Ez csak csekély mértékben tér el a 2006-os 13.9 milliós számtól.

Összességében minden területen komoly előrelépések történtek, de még mindig nagyon távol a cél. Két dolgot nagyon fontos tudatosítani:

1) Ezeknek a megbetegedéseknek óriási ára van. Nem csak morális és humanitárius értelemben, hanem az állandó kezelések költségei, és elsősorban a kieső munkaerő miatt, gazdasági értelemben is. Egyre többen ismerik fel, hogy egy "egészséges" gazdasághoz elengedhetetlen az egészséges populáció, és hogy ezen tömegpusztító betegségek eltüntetése elemi gazdasági érdek.

2) A világnak már jelenleg minden (technikai és anyagi) eszköze megvan ahhoz, hogy ezen tömegpusztító betegségeket felszámolja. (Évente a kopaszodásgátló szerekre többet költenek, mint a malária elleni küzdelemre...!)

Csak elszántság és akarat kérdése, hogy ezekről a betegségekről ténylegesen mikor beszélhetünk múlt időben. A jelenlegi tendenciák alapján, a következő évtizedekben sajnos még biztosan nem.