A túlnépesedés az emberiség első számú halálos bűne. Legalábbis Konrad Lorenz Nobel-díjas viselkedéskutató szerint, aki „Az emberiség nyolc halálos bűne“ című könyvében a túlnépesedés következményeire, a megnövekedett agresszivitásra és a csökkenő toleranciaküszöbre figyelmeztet. A környezetvédők a Föld erőforrásainak kizsigerelése, az állat- és növényfajok megállíthatatlan kipusztulása miatt aggódnak. Milyen mértékű valójában a népesség növekedése, milyen következményei vannak és vajon tényleg olyan veszélyes, mint sokan gondolják?
CSÖKKENŐ ÜTEMBEN NÖVEKEDÜNK
Kicsi volt a világ
A népességrobbanás következtében ma tizenkétszer több ember él a Földön, mint 250 éve.
Krisztus idejében körülbelül 250 millió ember élt a Földön. Ez a szám csak a XVII. század közepére duplázódott meg. És akkor elkezdődött valami, amit a szakírók azóta a népességrobbanás elnevezéssel illetnek. Két fő oka a mezőgazdasági hozamok növekedése és a fertőző betegségek visszaszorítására volt. Ettől kezdve az emberiség számának újabb megduplázódásához csupán 150 évre volt szükség: a XIX. század elején már 1 milliárd ember lakta a bolygót. Ma körülbelül 6 milliárdan élünk a Földön, és évente 70-80 millióval leszünk többen.
Kevesebb a gyerek, mégis több az ember
Ma a nők kevesebb gyermeket szülnek, mint valaha – ez a termékenységi átmenet.
A XVII. században elindult egy érdekes, a népességrobbanással ellentétes folyamat is. Hivatalos neve termékenységi átmenet, lényege az egy anyára jutó gyerekszám csökkenése. A folyamat Európában kezdődött, és mára az egész világra kiterjedt. A XX. század közepén világszerte átlagosan 5 gyerek jutott egy anyára, a XXI. század elején már csak kb. 2,7. A szórás még ma is hatalmas: több harmadik világbeli országban ma is átlagosan 5-nél több gyermeket szülnek a nők, míg a közép-európai országokban –átlagot számítva - csak 1,3- at.
Ki tudja, még hányan leszünk?
A világ népessége tovább nő, főleg Közel-Keleten és Afrikában, és ezt csak egy világméretű járvány vagy katasztrófa állíthatja meg.
Az ENSZ legutóbbi, 2004-es előrejelzése értelmében a világnépesség nagysága 2050-re 7,7 milliárd és 10,6 milliárd fő között várható, a legvalószínűbb szám a 9,1 milliárd. A gyarapodás a Közel-Keleten és Afrikában lesz a leggyorsabb, ugyanakkor a világnépesség növekedési ütemének további lassulása várható.
A prognózis gyengesége, hogy nem számol a halálozási ráta nagymértékű megugrásával, esetleges világméretű járványok, háborúk, éhínségek következtében. Márpedig sajnos ezek sem zárhatók ki az elkövetkező évtizedekben.
VISSZAFOGHATÓ-E A NÖVEKEDÉS?
Egy kényes kérdés: Hány gyereket vállaljunk?
Úgy tűnik, minél többen vagyunk, annál többet ártunk a Földnek, ráadásul a növekvő létszám az életminőség radikális romlásával jár együtt.
A népességrobbanás az egyre súlyosbodó környezeti problémák egyik legfontosabb oka. Az egyik lehetőség a környezet terhelésének csökkentésére az, ha kevesebb gyereket vállalunk, ám az így gondolkozókat gyakran antihumánusnak bélyegzik. Pedig éppen a kevesebb gyerek vállalása segíthet elkerülni újabb környezeti katasztrófákat.
Megkérdőjelezhető módszerek
A népességnövekedést egyes országok emberi jogi szempontból elfogadhatatlan módszerekkel próbálják megakadályozni.
A világ legnépesebb állama, Kína az 1980-as évek eleje óta családonként csak egy gyereket engedélyez (kivéve, ha az elsőszülött a kínai társadalomban még ma is „értéktelenebb“ lány, mert akkor még egyet). Így ma már egy nőre átlagosan csupán kb. 1,7 gyerek jut. Az intézkedésnek azonban számos negatív hatása is van: illegális abortuszok, lánycsecsemők meggyilkolása, eltitkolt gyerekek (akik nem lesznek jogosultak az iskoláztatásra és az orvosi ellátásra), pár nélkül maradó férfiak tömege a nemek arányának eltolódása következtében.
„Üdvözítő“ módszerek
Léteznek olyan módszerek is a népességnövekedés visszafogására, amelyek emberi jogi szempontból nem kifogásolhatók.
- A nők helyzetének javítása
- A modern fogamzásgátlók elterjesztése. A tabletták, a gumióvszer és társaik használatát ugyan egyesek (különösen bizonyos egyházak) elutasítják, a társadalmak tagjainak többsége világszerte elfogadja. Ennek ellenére a világban minden harmadik gyermek még ma is nem kívánt terhesség nyomán jön a világra.
- A nők önrendelkezési jogának kivívása. A világ sok országában férjük, családjuk kényszeríti mind több gyermek vállalására a nőket.
- A nők iskolázottságának javítása. A továbbtanuló nőknél az első gyermek vállalásának időpontja is későbbre tolódik, a gyerekszülésre alkalmas életszakasz lerövidül.
- A társadalombiztosítási rendszer kiépítése
- A harmadik világ számos országában az emberek gyakran azért vállalnak sok gyereket, hogy legyen, aki eltartja őket öregkorukban. Amennyiben az állam átvállalja ezt a feladatot (azaz kapnak nyugdíjat), a termékenység csökken.
Galaxis útikalauz stopposoknak, avagy van-e élet a Földön kívül?
Nemcsak könyvek és filmek visszatérő témája a más bolygókra való áttelepülés, hanem komoly tudósok is fölvetik olykor a népesedési probléma megoldására.
Áttelepülés egy másik bolygóra? Ez - egyelőre legalábbis - két okból sem lehetséges. Egyrészt nem ismerünk számunkra lakható bolygót, attól pedig nagyon messze vagyunk, hogy egy lakhatatlan égitesten megfelelő életkörülményeket hozzunk létre. Az ilyen kísérletek (a leghíresebb közülük a Bioszféra 2) látványos kudarcba fulladtak. Másrészt mivel évente 70-80 millióval leszünk többen, már a népesség szinten tartásához is minden esztendőben ennyi embert kellene véglegesen kilőni a világűrbe, ami egyelőre megoldhatatlan feladat.
Bioszféra 2
1991-ben Arizonában 8 fiatal (4 férfi és 4 nő) 2 évre egy csupa üveg, fém és beton épületbe költözött. Ez volt a Bioszféra 2 kísérlet színhelye. Az ott lakók mindentől elzárva éltek, egy mesterséges ökorendszerben. Az épületeken belül volt “sivatag”, “láp”, “szavanna”, “esőerdő” és “óceán”, de épült egy intenzív mezőgazdasági művelés alá vett terület is. A kísérletek nem űrkutatási előkészületeket céloztak, elsősorban azt tanulmányozták, milyen kölcsönhatásban van az ember és a természet földi körülmények között. Az első lakók különféle gondok (pl. légkör változása, korlátozott mezőgazdasági termelőképesség) ellenére kitöltötték a két évet, 1993-ban egy újabb csapat már csak fél évig bírta.
HAZAI HELYZET
Bár „fogy a magyar“, ez nem katasztrofális folyamat.
Magyarországon ugyan csökken a népességszám, ám ez korántsem jelenti azt, hogy nekünk nem kell törődnünk a világnépesség növekedéséből fakadó problémákkal. Az általunk okozott környezetszennyezés révén hazánk lakói is kiveszik a részüket a globális környezetterhelésből. Ebből a szempontból nézve tehát a magyarországi népességfogyás egyáltalán nem katasztrofális folyamat.
Tehetünk róla…
Ha két gyereknél többet vállalsz, hozzájárulsz a Föld túlterheléséhez.
Természetesen rengeteg szempont fölmerül akkor, amikor valaki a családjának méretéről gondolkodik, és ma már a környezeti szempontot is mérlegelnie kell minden felelősen gondolkodó embernek. Ebből a szempontból pedig akkor járulunk hozzá a környezeti problémák enyhítéséhez, ha legfeljebb két saját gyermeket vállalunk.