Csernobil
1986. áprilisában itt történt a világ eddigi legsúlyosabb atomreaktor-balesete. A reaktor környékén található településeket evakuálni kellett, és belátható időn belül nem lesz tanácsos embereknek hosszabb időt ott tölteniük. Fehéroroszországban minden negyedik ember szenved a sugárzás megnövekedésével összefüggésbe hozható egészségkárosodástól. A baleset után néhol még több ezer kilométeres távolságban is veszélyesen megnőtt a radioaktív sugárzás mértéke.
Aral-tó
Az 1960-as évektől kezdve a tavat tápláló két folyó vizének jelentős részét gyapottermesztés céljából elöntözik. Emiatt az egykoron még a világ negyedik legnagyobb tavának számító beltenger egyre inkább kiszárad, eredeti víztérfogatának már több mint 80%-át elvesztette. A társadalmi következmények tragikusak: rengeteg légúti megbetegedés a gyakoribb só- és homokviharok miatt, tömeges kivándorlás, erőszakos konfliktusokkal fenyegető vízszűkösség. Ez napjaink talán legsúlyosabb regionális környezeti katasztrófája a világban.
Közel-Kelet
A térség problémáinak egyik gyökere a vízszűkösség: az 1967-es arab-izraeli hatnapos háború ugyanúgy részben a vízkészletekért folyt, mint a 2006-os libanoni-izraeli konfliktus. Az alvízi helyzetű – és emiatt kiszolgáltatottabb – Izrael katonailag erősebb arab szomszédjainál, és emiatt képes arra, hogy militáris eszközök segítségével jusson több vízhez. (Részben a vízszűkösség vezetett fegyveres konfliktusokhoz még például India és Pakisztán között is, továbbá az egyik kiváltó oka volt a közelmúlt polgárháborújának Szudánban.)
Fülöp-szigetek
Itt tapasztalták az egyik leggyorsabb talajpusztulást a világon: az erózió több százszorosa volt a talajképződés ütemének. Az erdőirtások nyomán a meredek hegyoldalakon különösen gyorsan pusztulhat a talaj. A talajok fogyása szerte a világon legalább egy nagyságrenddel gyorsabb képződésük rátájánál.
Kilimandzsáró
Hófödte csúcsa Hemingwayt is megihlette, ám mára gleccsereinek gyakorlatilag teljesen nyomuk veszett csakúgy, mint jó néhány más gleccsernek többek között az Alpokban, az Andokban vagy a Himalájában. Ennek oka a döntően emberi tevékenységek okozta globális felmelegedés. A XXI. század során mintegy 1,5-6 Celsius fokkal nőhet a Föld átlaghőmérséklete, minek következtében a világ gleccsereinek 30-50%-a tűnhet el. Emiatt számos területen fokozódhat az édesvíz-szűkösség.
Niger
Az ország, ahol egy asszonyra a legtöbb gyerek jut: a termékenység még jelenleg is közel 8 gyerek/nő. Ma már gyakorlatilag az egész világon megindult a termékenységi átmenet, vagyis az egy nőre jutó gyerekszám csökkenése. E folyamat azonban még alig érzékelhető több tucat harmadik világbeli országban, ahol ma is átlagosan 5-nél több gyermeket szülnek a nők. Ez az egyik fő oka, annak, hogy a világ emberi népessége még ma is gyors ütemben gyarapodik. A világnépesség növekedése pedig a környezeti problémák egyik közvetlen kiváltó oka. (Átlagosan 7 gyereknél több jut egy nőre még Kelet-Timoron, Afganisztánban, Bissau-Guineában és Ugandában.)
Amerikai Egyesült Államok
Az ország, ahol az egyik legnagyobb mértékű a javak és szolgáltatások egy főre jutó fogyasztása. Ez szorosan korrelál az egy főre jutó gazdasági teljesítménnyel, amely pedig a környezeti problémák egyik közvetlen kiváltó oka, hiszen minden gazdasági tevékenység természeti erőforrásokon alapszik, továbbá szennyezéseket és hulladékokat juttat a bioszférába. (Az amerikaihoz hasonló mértékű még az egy főre jutó fogyasztás például Japánban, Svájcban, Norvégiában és Dániában.)
Alaszka
A globális felmelegedés nyomán 0,7 Celsius fokkal emelkedett a Föld átlaghőmérséklete a XX. században. Az átlag mögött azonban nagy térbeli különbségek rejlenek. A felmelegedés leginkább a sarkvidéki területeket érintette. Alaszka egyes részei csak az elmúlt 30 év téli hónapjaiban mintegy 6 Celsius fokkal váltak melegebbé. A melegedés az elkövetkező évtizedekben is a magasabb szélességi körökön lesz erőteljesebb, és súlyos következményekkel jár majd az ott élő emberekre és más élőlényekre.
Los Angeles
Az 1940-es években itt írták le először az ún. Los Angeles-típusú szmogot (hívják még nyári szmognak, oxidáló szmognak és fotokémiai szmognak is), amely mind a mai napig problémát okoz nemcsak Los Angelesben, hanem világszerte számos más városban is. E szmogtípus fő összetevője az erősen mérgező (alacsonylégköri) ózon, amely elsősorban a főként a közlekedésből származó nitrogén-oxidokból képződik napsugárzás hatására. (Az alacsonylégköri ózon ráadásul üvegházhatású gáz is.)
Bermuda-szigetek
Itt a legnagyobb a behurcolt fajok részaránya a világban: a szigetek élővilágát alkotó fajok kétharmada nem őshonos. Ma már a világ legeldugottabb szegleteiben is élnek az ember által szándékosan vagy akaratlanul odahurcolt élőlények. Elszaporodásuk következtében már eddig is rengeteg őshonos faj pusztult ki. A világkereskedelem és a nemzetközi turizmus bővülésével a fajbehurcolások egyre komolyabb problémát jelentenek. (Nagyon-nagy a behurcolt fajok részaránya még többek között a Cook-szigetek, a Hawaii-szigetek és Új-Zéland élővilágában.)
Amazónia
Az itt folyó fakitermelés a legnagyobb ütemű az egész világon: évente több tízezer négyzetkilométernyi trópusi erdő esik áldozatául a faanyag, a legelők, és a mezőgazdasági területek iránti igénynek. Egyúttal a Föld legváltozatosabb élővilágú területe is, így tehát rengeteg faj pusztul ki az erdőirtások következményeként. (A trópusi erdők rendkívül gyors ütemű pusztítása zajlik még Délkelet-Ázsiában és Közép-Afrikában is.)
Nagy-Korallzátony
A Föld legnagyobb korallzátonya gyors ütemben pusztul csakúgy, mint a többi korallzátony szerte a világon: mára már nagyjából harmaduk eltűnt. Ennek számos oka van, de a legfontosabb a globális felmelegedés, hiszen a korallok már a hőmérséklet egészen apró megváltozását is rosszul tolerálják. Mivel a korallzátonyok rendkívül fajgazdagok, a folyamat rengeteg faj kihalásával jár. Egy-két évtizeden belül az összes korallzátony eltűnhet bolygónkról.
Antarktisz
Az 1980-as évek elején itt észlelték először a magaslégköri ózonréteg elvékonyodását, amely az ember által a légkörbe juttatott halogénezett szénhidrogének hatására jön létre. Az „ózonlyuk” miatt a Nap minden élőlényre káros UV-sugaraiból több érkezik a földfelszínre. Azóta a világ számos más pontján is érzékelték az ózonhiányt, ám a jelenség még mindig az Antarktisz fölött a legerőteljesebb. Az ózonkárosító gázok kibocsátásának drasztikus csökkentése miatt az ózonréteg lassú regenerációja várható a XXI. században.